Idézet: Mózes első könyve - A teremtésről

A világ teremtése
(V.ö. Zsolt. 104)

1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet....
   1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
   2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
   3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
   4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
   5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
      [teteje]

   6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválassza a vizeket a vizektől.
   7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
   8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
      [teteje]

   9. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
   10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
   11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümöcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
   12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümöcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
   13. És lőn este, és lőn reggel, harmadik nap.
       [teteje]

   14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
   15. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földer. És úgy lőn.
   16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
   17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
   18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
   19. És lőn este, és lőn reggel, negyedik nap.
       [teteje]

   20. És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett; az ég mennyezetének színén.
   21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszómászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
   22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
   23. És lőn este, és lőn reggel, ötödik nap.
       [teteje]

   24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
   25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.

       Az ember Isten képmása

   26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
   27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.
   28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
   29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
   30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
   31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este, és lőn reggel, hatodik nap.
       [teteje]

2. A szombat
   1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
   2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
   3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
      [teteje]

      És ami a Bibliából kimaradt, pedig Mózes megírta...

   4. Isten pedig figyelni kezdé az embert, a melyet alkotott vala az ő képére és hasonlatosságára.
   5. És Isten észrevevé, hogy az alkotása nem sikerült vala fényesen. Ha jobban megnézte, nem is az ő képe és hasonlatossága volt az ember...
   6. És mivel már úgyis unatkozni kezdett vala, elhatározta, hogy teremt lényeket, most már valóban az ő képére és hasonlatosságára; és hogy ezek a lények jobban sikerüljenek, saját lényegének egy darabját is beléjük gyúrta; és lesz jó.
   7. Isten pediglen megteremté újabb lényeit, és elnevezé őket Talpaknak.
   8. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és legyetek szebbek és okosabbak és ügyesebbek, mint az ember!
   9. És monda Isten: Néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van, a tenger halait és a föld minden vadait, barmait, az ég minden madarait, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat, és az embert, a mely majdnem az én képem és hasonlatosságom.
   10. És bármikoron mondhatjátok saját akaratotok szerint: Mo!
   11. És látá Isten, hogy nagyon jó. És lőn este és lőn reggel, nyolcadik nap.
       [teteje]

   12. És Isten látá, hogy a Talpak nagyon jól sikerültek vala. A hogyan figyelte ténykedésüket, könny szökött vala a szemeibe, és elhatarozá, hogy visszavonul.
   13. És a földet, a maghozó fűveket, minden fákat, a melyek maghozó gyümölcsöt hoznak, a tenger összes halait, az ég összes madarait, állatait, barmait, és csúszó-mászó állatait nekik ajándékozá.
   14. Isten mosolyogva figyelte vala a Talpak örvendezését, munkálkodását, és elcsodálkozott vala, hogy miért is nem ezzel kezdte vala.
   15. És Isten magára hagyta a földet, a melyet a Talpaknak ajándékozott vala, és lőn este és lőn reggel: kilencedik nap.
       [teteje]

   ---

   Idézet: Biri első könyve - A létezés örömei

   1. A Talpak első napon hirtelen nem is tudták, mit kezdjenek magukkal. Nyakukba szakadt egy egész világ, melynek sorsát (akár jó, akár rossz irányban) befolyásolni tudták.
   2. Viszont szinte azonnal feltüntek gyanús elemek (akik persze az emebrek közül kerültek ki), és fennen hangoztatták saját Talpságukat.
   3. A Talpaknak sajnos erre lépniük kellett, és létrehozták első közös munkájukat, a Talpak 20 pontját, mely azonkívül, hogy kicsit megvilágította a Talpság lényegét, egyből sikert is aratott a Talpak követői között, kik ugyan még nem voltak sokan, de kitartóan bálványozták példaképeiket. Első nap.
      [teteje]

   4. A Talpak következő lépése inkább csak formális volt.
   5. Megalapították az alakulatot. Ettől az időponttól létezett hivatalosan is a Talpak alakulat (nagy T, kis a!). Második nap.
      [teteje]

   6. Mivel a harmadik napra ébredve azon vették észre magukat, hogy egyre több ember próbál közeledni hozzájuk, és egyre többen szeretnének hasonlítani rájuk, úgy döntöttek, hogy ezért megjutalmazzák őket.
   7. Elkezdték hát írni a Talpverseket. A kezdet sem volt nehéz, hiszen nem állt tőlük távol semmilyen művészet, azonkívül saját akaratukból, szórakozásképpen kezdték el.
   8. A versek pedig csak gyűltek, gyűltek, végül olyan bőséges lett a termés, és olyan színvonalas, hogy egyikük csakis annak szentelte az idejét, hogy a verseket egy kötetbe gyűjtve azt a Talpakra éhes közönség elé tegye
   9. Bízvást állíthatom, hogy ez a nap volt a leghosszabb a Föld történetében, emberi mértékkel mérve több évig tartott, és igen monumentális volt a maga nemében.
      [teteje]

   10. Időközben a Talpak észrevettek egy érdekes műsort a Magyar Királyi Televízióban. A műsor címe: Monty Python's Flying Circus.
   11. Olyannyira a szívükbe fogadták a Monty Python csoport tagjait, hogy kikiáltották nemzeti hősnek őket, és példaképükké fogadták őket. Ami akárhogyan is nézzük a dolgokat, igen nagy szó!
   12. Ezen felbuzdulva megalapították a Monty Python Néző Csoportot (MPNCS), ami többé-kevésbé azonos volt a Talpak alakulat tagjaival.
   13. Ettől kezdve amikor csak a Monty Python's Flying Circus ment a tévében, az MPNCS tagjai egyemberként felkerekedtek, és valamelyik tag lakására betódulva nézték meg a műsort. A hangulat ilyenkor mindig a tetőfokra hágott, és a csoport tagjai a szellemi kielégülés jóleső érzésével tértek haza.
   14. Ez a negyedik nap sem volt éppen rövid, ez is eltartott egy darabig.
       [teteje]

   15. Ötödik napon megszületett az első TalpTV-jelenet. Az alakulat ismét egyemberként állt az ügy mellé, és hamarosan már több jelenettel rendelkeztek.
   16. A TalpTVk ötletét természetesen a Monty Python's Flying Circus adta, azonban a jelenetek teljes valójukban a Talpak szellemi termékei, hűen tükrözve a Talpak gondolkodásmódját, szellemiségét.
       [teteje]

   17. Hatodik napra ébredve értetlenül álltak a világ dolgai előtt, észrevéve, hogy eddigi munkásságuk nem változtatott meg a világon semmit, azon kívül, hogy páran jól érezték magukat tőle. Szóval azért nem volt teljesen hiábavaló, azonban úgy érezték, jobb, ha illegalitásba vonulnak.
   18. Így hivatalosan 1998. augusztus 28-án az alakulat feloszlatta magát.
   19. Azonban a Talpak természetesen továbbra is megtartják a jogot, hogy Talpnak nevezzék magukat, hiszen ez csak egy szervezet végét jelenti, a szellemiség tovább él.
   20. Minden szellemi és anyagi javaikat átruházták A Pártra, amely a Talpak alakulat hivatalos utódszervezetévé lépett elő, a kezdeti párhuzamos működés után.
       [teteje]

   21. És a hetedik napon, mivel eddig sem tettek semmi hasznosat, megpihentek, átadva magukat az élet csupán az ő számukra megnyilvánuló szépségeinek és örömeinek...
       [teteje]