(Elkövette: Gojóka, címzett: soksok jó ember)

Szervusztok,

Az a balhé, hogy leültem megint levelet írni a kedvezô kritikák után, a tömeg akaratával nem szállok szembe, nálam jobbakat is felakasztottak már. Tehát még mindig India a helyszín, dögmeleg, 6centis csótány szaladt át elôttem a szobában, fekete macska híján, kígyó is akadt egy elfekvôben a lépcsô alján, mindenki bekakkantott, mert mérges volt az istenadta, a biztonsági ôr nem kukoricázott, megmutatta neki a frankót, kivágta az utcára, mint a fekáliát, a fürdôszoba felett berendezkedett vicces gyíkunk köszöni, jól van, talán hozza majd a pereputtyát is (vagy csinál egyet), elkaptam a fotóapparátommal, amint a falon feszített. Törti rupíz, hogy elôhívassam, van bennem drukk, az elôzô tekercsbôl legalább 6 kép nincs valami nagy formában, pedig az egyiken igazi hajléktalan aludta igazi álmát, hogy a többin mi volt, azt még tudóscsoportok kutatják. És kicsit kiruccantunk a városba is, vettünk Nitinnel fejfedôt, most mi vagyunk a legkrikettjátékoskalaposabb emberek a térségben, mindenki elnézôen mosolyog, ezek biztos még a húst is megeszik, találtunk egy advanced riksa extra turbo deluxe-t is, rádió volt benne, a vezetô önfeledten a szpíkerrel énekelt, hátha a két külföldi kelekapa bábudzsínak nem elég tiszta a vétel. A forgalom szinte mellékes, már én sem nyelem le a fél cigimet, ha a kilógó könyököm egy oldalról jövô teherautó hűtôrácsát érinti, badarság, még a vak is látta, hogy nem fog belénkrohanni, tényleg, vannak itt állítólag igazi vakok is, az önjelölteken kívül, a tévében ötpercenként nyomják a reklámot (krikettmeccs közben) a kifordult szemű kislánnyal, ó, csak néhány rúpiával segítsük ki ôket, tesókáim, nem családi házra kell, meg lesz mentve mindenkinek a szeme világa, akinek eddig nem volt semmi baja a világtalanokkal, ezentúl biztos szétgéppuskázza az elsô szembejövôt. És most már tudom azt is egyébként, hogy a krikett nem olyan bohó játék, ahol egy fószer bottal hadonász, és vak tyúk is talál labdát alapon idônként nagyot suhint, egy másik dobál, és egyéb naplopók a pályán váratlanul nagyokat esnek olyan kalapban, ami most rajtam is van, ebben rendszer van, kéremszépen, meg nemzeti összefogás, 800 millió indián izgul a válogatottért, egy-egy elszalasztott helyzetnél mindenki a idegesen hajába/turbánjába/orrába túr (kinek mije van), több hektoliter bagólé fröccsen a földre, falra, lassú turistákra, tévében interjúhegyek az Utca Népével, vajon ki fog gyôzni, szélesmosolyú managger szerint (több füle van, mint foga, frottírzokni, makkoscipô, maroktelefon combo) Sri Lanka, az ágrólszakadt kissrác Szándokánra esküszik, hogy ô majd jól megöl mindenkit lábbal (vagy valami ilyesmit harákolt a mikrofonba, továbbra se értem az angollal kevert hindit).

A napi ötszöri áramszüneteknek vége szakadt, beinvesztáltak egy különbejáratú generátorba, most már mindig van delej a konnektorokban. Ez csak azért volt izgalmas, mert ha mondjuk tévénézés közben egyszercsak sötét lett, a légkondi is elanyátlanodott, izzadtunk szépen, jöttek a szúnyogok, és fény hiányában elég nehéz ôket állcsúcson találni. A bazi tini nindzsa mutáns csótánynak idôközben lehullott a függöny (R.I.P.), megkentem papuccsal bicepszbôl, kétszer hókon csaptam, szépen recsegett, aztán kifolyt belôle az üzemanyag (ha történetesen én lettem volna szteven szigál, még fel is robban, miközben jelentôségteljesen hátrafújja hajamat a szél, és hunyorítok, naplemente, gombóc a torokban). Közben rakétákkal bolondoznak itten az országban, Pakisztán is erôfitogtat, most hallottam, de sebaj, két hét, és hanyatt-homlok. Addig játsszák le krikettben a feszültséget. Tegnap még egy kis koncerten is voltunk, Sanjay koma üres perceiben (akad neki) tabla dobból csihol ki ördögi ritmusokat, mindezt néhány hasonszôrű szitárista társaságában, a Mester irányítása alatt. A maestro kövér volt, és pokolian izzadt, valamint tekintélyes lyuk éktelenkedett a zokniján - azért nem sok indián jár zokniban, azt el kell ismerni -, viszont minden kétséget kizáróan értett a zenéhez, feketeöv, 6 dan, beleadott apait- anyait, nagyot birkózott a műszerrel. Rendkívül magával ragadó volt, mindössze hárman voltunk meghívottak, pogo, stage diving elmaradt. Valahogy végül mégis abbahagyta, azért nincsen kolbászból a kerítés (valószínűleg kerítés sincs), holnap meló, kelni kell a kakasokkal. És én is abbahagyom most, ha megint elkap az írógörcs, nem habozok majd.

Föld, kenyér, szabadság
Gojóka