(Elkövette: Gojóka, címzett: soksok jó ember)

"A Hetedik, te magad... - kiáltott föl József Attila, és lesújtott az összetekert Nők Lapjával: - légy!"
(Uj Péter)

Szervusztok!

Már a hetedik, mert hát megint eltoltam a biciklit, ezúttal északon, Stockholmban időzöm, és itt sem sokkal (De. Sokkal. Csak az nem hangzik jól.) folyik lassabban az életem. Az alábbiakban megpróbálom a történteket rendezett formában elôadni, ahogyan én megtapasztaltam.

Ott kezdôdött, hogy tegnap Adam füstfelhôket eregetve rukkolt elô az ötlettel, miszerint alkonyatkor látogassunk meg egy pub-ot, de nem akármilyet, metálosat!, you'll go mad in this place (sic!), szólt, és rendben van, mondtam egyszerűen, gyorsan beavatta valami haverját (aki egyébként Martin névre hallgat) is a bizniszbe, és neki sem volt több kérdése.

Viszonylag simán odaértünk, a bejáratnál belódítottam a pult mögött serénykedô alkalmazottnak az égszínkék színű céges felöltômet, valamint a hátipakkomat, ennek fejében még 20 koronát is kénytelen voltam legombolni, nem baj, vakartam egyet az üstökömön, és elegánsnak szánt mozdulattal az küszöb mögé kerültem. Érzékszerveim megteltek azon nyomban, derengésszerű megvilágítás, jólesôen hosszú bárpult a horizonton, füst gomolyog, áll a bál, vidám ének hangja száll, mérsékelt tömegnyomor, üres ez a hely, bazze, ordítja barátságosan a fülembe Adam, majd késôbb beindul a buli, és ebben igaza volt. Némi szeszrendelés után barátunk öles léptekkel az egyik asztal felé kormányozta sörivástól kerekded sziluettjét, de gyorsan rájöttünk, hogy leülni úgysem tudunk, állni meg a bárpultnál is lehet, ami ráadásul stratégiailag tökéletes pozíció. 5 perces dzsungelharc árán sikerrel bevettük a pult sarkát, és bevettünk további rumoskólákat/söröket is, a fogyasztással párhuzamosan természetszerűleg emelkedett a kedvünk, kellemesen elfecserésztünk nôkrôl, fociról, a tévében ment az olimpia, szóval férfias volt a légkör.

"Hjubbahörgabügga" - bôdült idônként felém nyájasan a mellettem álló 2 méteres viking szubhumán, és ilyenkor jobbnak láttam helyet adni neki, hogy beszerezhesse újabb adag mámorító italát, aztán késôbb egy vékonyabb alak is sodródott mellém, aki szemmel láthatóan eleget ivott már ahhoz, hogy megossza velem gondolatait a nagymellű pincérnôt illetôen, mindeközben nemigen tudott róla, hogy tulajdonképpen mi történik vele, errôl árulkodott vérerek pókhálózta tekintete, valamint az is, hogy elôször tétova mozdulattal lelökte a sörét, majd ezen elgondolkozva elnyomta cigijét pokolian büdös bôrkabátja ujján, a csikket pedig hanyag eleganciával zsebrevágta (jó lesz az még a disznóól tetejére).

A színpadon pedig kigyúltak a fények, a zenekar kezdett nagy elánnal, akkorát röffent a gitár, mint egy 4 mázsás disznó, ha a saját szememmel nem látom, el sem hiszem, hogy 4 ember csinálja ezt a hihetetlenül mocskos zajt, az énekes tipikus sörmetallista, derékig érô haj, szuggesztív tekintet, fekete cicanadrág, magas szárú fehér Puma-cipô, és a képet egy Han Soloval ékesített fekete póló tette teljessé. A banda többi tagjáról csak azt lehetett megállapítani, hogy kétségtelenül humanoidok, szederjes állal hozták a rokkendrollt, és a közönség berajongott már az elsô szám után, nyomultunk is az emelvény elé, amit villanegyedként ismer a szakzsargon, ordibálni, szeszt lobogtatni, meg olyanokat csinálni, amit általában a tévében mutogatnak, és aztán a sajtó háborog, hogy nahát, ezek a mai fiatalok, kicsit le is öntöttek sörrel, de nem éreztem zavart az Erôben, szóval nem igazán érdekelt, pörögtünk, mint a villanyóra.

Egy óra múlva szénné izzadva rogytunk vissza a bárpulthoz, pótoltuk az elvesztett folyadékot, és megtanítottuk egymást Adammal a másik anyanyelvén mondani, hogy bazmeg, tűrhetôen elsajátítottuk, bár én tudtam böfögve is, ami derültséget keltett 10 méteres körzetemben, sok volt a rumoskóláimban a szénsav, amit decibellé alakítottam át, így tettem közkinccsé, és néztek a szemükkel, hogy mekkora malac ez a bolond finn gyerek, mert azért nem mulasztottam el idônként közbeszúrni, hogy Hakkinen meg Vejnemöjnen.

Sej-haj, ripittyom - hurukkolta Adam 2 rumoskóla múlva, és lehányta Martin vadonás új nadrágját, fakkjúadam, riposztolt a friss boatulajdonos, és tudtuk jól, hogy elérkezett a távozás ideje, taxi berendel, a legjobban elázott cimbora még a kocsiajtóból könnyes szemmel utoljára elrebegte, hogy b+, és eldôlt a hátsó ülésen. És alighanem arra akart ezzel utalni, hogy tetszett neki a party, ergo további boogie night-ok várhatók a közeljövôben.

Ha az elkövetkezôk is ilyen visszhangra lelnek bennem, mint ez utóbbi volt, nem leszek rest ott lenni, és esetleg ilyetén formában meg is örökíteni ezeket.

Ajánlom magamat
Gojóka

U.i.: Ha tehetitek, menjetek el egyszer Omnimax moziba, teljesen káprázatos, bár a vetítés folyamán hárman is viszontlátták a vacsorájukat (jóból is megárt a sok), mint azt a kijárat elôtt diszkréten széthintett fűrészporhalmokból kikövetkeztettük.