Hegyi táj, ősemberek mászkálnak mindenfelé. Barlangok, meg ilyenek. A háttérben egy ősember balról-jobbra áthúz egy elejtett állatot. Puffanás hallatszik. Egy másik ősember húzza visszafelé az állatot, mögötte meg egy harmadik az első fickót. Szóval zajlik az élet, egyszer az egyik mászkáló ősember a fejéhez kap, és felüvölt:
- Építsünk házat!
Megépítik. Egy másik felkiált:
- Karnis!

Megcsinálják a karnist, de az ablak oldalára teszik fel, és úgy lóg rajta a függöny. Aztán valaki feltalálja a használati utasítást. Mivel olvasni még nem tudnak, átfutják (szó szerint), majd felteszik jól a karnist. Már teljesen olyan a világ, mint most, de még nincs áram, nem tudnak olvasni, és némelyikük még mindig bőrökben járkál.

Egyik megy az utcán, és véletlenül elolvas egy feliratot.
- Tudok olvasni! -feltalálják az olvasást.

A következő feltalálja az áramot. Egy lassan kivilágosodó nagyváros képe látszódik madártávlatból.
Mendegél két ősember az utcán, hirtelen észrevesznek az út szélén egy egészséges pH-értéket. Ezt is feltalálták.

Családi kép. Kisősember megkérdezi az apját:
- MiazapHérték?
- Tudod, a fog és az íny között rés húzódik. . . -magyarázza, és mutatja.

A kisősember csodálkozva belenéz a kamerába.