Narrátor:
- Íme, itt a világ leglassúbb hadserege. Most éppen a . . . . . . . . . . fennsíkon rohamoznak. De hirtelen megjelent IV. János, aki 15 méterrel előttük várost alapított. A csapatok tehát készülnek az összecsapásra. De sajnos az előőrsöt elfogták, ugyanis mire elmenekültek volna a védő csapatok elől, azok börtönt építettek köréjük.

(Jön a főnökhöz a egyik katona. Mutatják, ahogy közeledik. "40 perc múlva" kb. fél méterrel közelebb jött. )

N:
- Most az érthetőség kedvéért kicsit felgyorsítjuk az eseményeket.

Katona:
- Uram, nehéz helyzetben vagyunk!
- Mi történt százados?
- Már éppen elértük volna a városkaput, amikor hirtelen egy várat építettek a csapataink elé, és visszaverték a támadásainkat.
- Mit tegyünk?
- Még talán van esélyünk!
- Mi az?
(Sustorognak. )
- És ez beválik?
- Igen, megháromszorozzuk a létszámot, a nők ugyanis 3 méteren belül kihordják a gyereket. Már csak két métert kell haladnunk, és a gyerekek alkalmasak lesznek a sorozásra.
- Tehát?
- Tehát kb. 5 méterrel a vár előtt kell megtenni a szükséges teendőket!
- Lássanak hozzá! Egy időre letáborozunk.
(Mutatják a tábort. )
N:
- Géza már lenyelte az első falatot. Az ebéd mindössze 3 hétig fog tartani - ha minden jól megy.
{ . . . }
Folyatódik a küzdelem. A hadsereg rohamozza a várat, de mire észbe kapnak, már mindenki köré börtönt építenek (a lábuk alá taposóaknákat telepítenek. ) A hadsereg nyíllal támad (egyhelyben álló nyílvesszők a levegőben).
Riporter:
- De mire elérték volna a várat, már elköltözött az ott élő nép. Most egy rezervátumban vannak. (Mutatják, ahogy a háttérben rohamoznak.) Itt helyi látványosságként kezelik őket, mert még nem vették észre, hogy már a rezervátumban vannak.
(Megjelenik egy mentőautó. A riporter zavartan kérdezget.)
- Most kaptuk a hírt, hogy az egyik katona kezd ráébredni, hogy már nem a várat ostromolják. Kutatók most azt próbálják kiszámítani, hogy az emberiség pusztulásáig tudatosul-e a katonákban a helyzet, és hogy ez milyen hatással lesz rájuk. Egyelőre ennyi, viszlát!