Egy szoba, teljesen átlagos iroda. Irattartók, egy íróasztal, mögötte egy úriember (öltöny, meg ilyenek) írogat valamit. Nyílik az ajtó, belép egy feketébe öltözött ember.
- Jó napot!
- Jó napot! Miben segíthetek?
- Az a helyzet, hogy most halt meg az anyósom.
- Gratulálok!
- Pont most, amikor nincs pénzem a temetésre, meg nem is szerettem.
- Ezért bölcsen arra az elhatározásra jutott, hogy koporsót kölcsönöztet neki.
- Igen.
- Tekintse meg kínálatunkat és árajánlatainkat!
Odaad neki egy prospektust. A fickó azt lapozgatja, közben az ügynök kommentálja a látottakat.
- Ez egy gyönyörű luxuskoporsó, óránként mindössze 5000 Ft-ért. Ez egy szolidabb kivitelű, de mégis elegáns, és csak 3000 FT óránként.
Közben lapozgatnak a füzetben. Azt nem látni, csak őket.
- Azt hiszem, ezt választom.
- Ragyogó választás. És mennyi időre?
- Három órára a ravatal miatt.
- Értem.
Elteszi a füzetet.
- Esetleg kíván egy kriptát is bérelni? Igazán gyönyörű temetés lenne!
- De az nem túl drága?
- Ugyan, egy mauzóleum is csak 20000 FT, egy sima márványkripta meg mindössze 7000 FT.
- Fekete?
- Bármilyen színben.
- Legyen fekete!
- Jó. Ez így összesen 16000 FT lesz. Hova szállítsuk?

Lassan elmosódik a kép ahogy beszélgetnek, átvált egy temetésbe. Egy temetői úton halad a menet. Csak öt-hat ember, és mind kendős öreglány, meg a család. Négyen viszik a koporsót, 2-3 ember koszorúkat visz mellettük. Odaérnek egy fekete kriptához. Zokogás a nép közül, meg néhány beszólás:
- Gyönyörű!
- Milyen jó veje van!
A négy koporsóvivő beviszi a koporsót a kriptába, megindító zene mellett. A kripta hátulján kijönnek. Van ott egy gödör. Körülnéznek, aztán egy gyors mozdulattal kinyitják a koporsót, és beborítják a halottat a gödörbe. Elkezdenek ketten földet lapátolni rá. Ketten felteszik az üres koporsót egy teherautóra. A koszorúkat visszateszik a szomszédos sírokra. Felülnek a teherautóra mind, és elhajtanak. Elől bezárják a kriptát.
Bőgés, jajveszék. . .