R: riporter
O: orvos
B: bemondó
N: narrátor

N: - Köszöntünk minden kedves nézőt itt, az orvosok és bemondók versenyén!
R:- Mindkét csapat készül a nemes viadalra. Először az orvosok csapatát figyelhetjük meg edzés közben:
(Melegítő, fehér ruhás orvosok, fejükön orvos-sapka, kötény, szájuk előtt műtős-maszk, stb.)
R: - Az orvosok csapatának egyik feladata, hogy szívműtétet hajtson végre egy betegen. Megvan már a jelölt?
O: - Igen, egy 83 éves ember. Nagy a lelkesedés a csapaton belül. Sikerülni fog.
R: - Most pedig a bemondók csapatát figyeljük meg.
(Melegítő öltönyösök.)
R: - Mit gondol, megbirkóznak a verseny alatt ezzel a rakás szöveggel?
B: - Biztos vagyok benne. Egyhetes edzőtáborban voltunk. Napi 18 órát gyakoroltunk, úgyhogy megfelelően kilazultak az állkapcsaink.
R: - Sok sikert!
B: - Köszönjük!

{ . . . }

R: - Egyébként kameráinkkal mindenütt jelen leszünk. Kezdődjék tehát a verseny!
Mindkét csapat az utolsó simításokat végzi az előkészületekben.
(Orvosok: lekötözik a tatát a hordágyra. Bekészülnek a starthoz. Az egyiken hátizsák a kellékekkel. Bemondók: mindegyiken hátizsák a szövegekkel telerakva. Állkapcsaikat lazítgatják. Egy orvos meg egy bemondó mérgesen összenéz.)
N: - Vigyázz!
N: - Kész!
(A Bemondók előkapnak egy-egy köteg papírt, főorvos felemeli kezeit, egyikben szike.)
N: - Rajt!
(Elkezdenek rohanni. A bemondók elkezdik rohanás közben hadarni a szöveget. Az orvosok csak rohannak az öreggel. Mindenki távolodik. Beérnek az erdőbe, a fák között cikázva rohannak tovább.)
(Az egyik bokor mögül kirohan egy bemondó:)
B: - 18.30: ősi halál. A film egy külkop... küklok... külpok...
(Megáll. Káromkodik <== kisípolják.)
B: - A kükloszp... kü-klop-szok-ról szól, felelevenítve a ....
(Tovább rohan. Az orvosok egy kis erdei hídon futnak át a hordággyal. A főorvos:)
O: - Törlést! Szikét!
(Ahogy rohannak, belevágja a betegbe, fröcsköl a vér.)
(Az egyik bemondó kúszik a bokrok alatt, szorgalmasan hadarva a szöveget. A háttérben egy másik egy indán átlógázik a képernyőn, ő is hadar. Két bemondó fut egymás mellett. Mind a kettő mondja a szöveget. Az egyik:)
B: - Nizagam igásadzag: 03.02.
(A mellette futó meglepődik:)
B: - Fordítva tartod!
B: - Jaj, tényleg!
(Gyorsan megfordítja, és már rohan is tovább.)
(Az orvosok egy nehéz akadályon kelnek át, leteszik a beteget és az is gyalog megy át, a hátán a hordággyal. Utána rendesen viszik tovább.)

{ . . . }

(Rohannak a bemondók. Az egyik elé egy kéz benyújt egy lapot. Furcsa arc. Egy másik megkérdezi:)
B: - Mi történt?
(Egy harmadik megnézi a lapot, aztán megmutatja. Az van ráírva, hogy GELLER. A harmadik bemondó:)
B: - Gellert kapott. (Otthagyják, de a zsákját elviszik.)

{ . . . }

(Az orvosok ülnek és tanakodnak:)
O: - Mit tegyünk, ez nagyon nehéz!
O: - Vágjuk le a lábait, akkor könnyebb lesz!
(Hirtelen észreveszik a kamerát.)
O: - No, nem úgy gondoltam,... én... csak fantáziálgattam!
(A háttérben baltával vágják a beteg lábait. Közben a bemondók beérnek a célba.)
R: - Az utolsó perceket élőben közvetítjük.
(A riporterek leülnek egy asztalhoz, közben hordják nekik a Gellert kapott társuk papírjait, és azt olvassák fel hangosan. Közben feltűnnek az orvosok is.)
R: - Megjelentek az orvosok! Ádáz küzdelem!
(Az egyik orvos elesik. A többiek megtorpannak. Felkiált:)
O: - Ne törődjetek velem!
(Egy másik:)
O: - Gyere, segítünk!
(Megindító zene. Lelassulnak az események...)
O: - Nem, az én életem már nem számít, menjetek!
(Lehanyatlik a feje.)
O: - Neeeem!
(Nagyon lassítva mutatják, ahogy ordít, eltorzult arccal.)
(Ismét begyorsulnak a dolgok. Orvosok rohannak tovább.)
R: - És aki most ezen nevetett, az egy szívtelen, érzéstelen ember!

{ . . . }

(Megint az asztalt mutatják. A bemondók már az utolsó oldalnál tartanak.)
R: - Már csak másodpercek vannak hátra a versenyből, mindjárt lejár az idő.
R: - 10-9-8...
(Az egyik bemondó nem tud kimondani egy szót, dadog.)
R: - 7-6-5...
(Még mindig azzal a szóval küzd.)
R: - 4-3-2...
(Egy másik kikapja a kezéből, és elolvassa.)
R: - ..-1, vége! A Bemondók nyertek!
(Nagy ünneplés, az egyik bemondó állkapcsát masszírozzák, mert kiakadt.)
R: - De lássuk, mi van az orvosokkal!
(A hordágyon letakart véres hulla, a pap prédikál felette. Amikor az orvosok meglátják a kamerát, elkezdik kétségbeesetten takargatni a hordágyat, a papot meg ellökik.)
R: - De a dicsőség a bemondóké! És most idézzük fel a legemlékezetesebb pillanatokat!
(Lassítva mutatnak jeleneteket a versenyből, majd hirtelen egy oda-nem- illő kép, a végén egy bemondó rohan a kamera felé, közel ér és kimerevedik a kép.)
(Zene.)