Leengedték a koporsót a sírba. Egy labda begurul a gödörbe, egy kisgyerek utána mászik, közben betemetik a sírt, a gyerekkel együtt. A nép sír. Egyre jobban. Még jobban. (már folyik, mint az állat)

Egyszercsak az egyik elneveti magát. Szája elé a keze, és rohan a nevető fülkébe. (Fickó odarohan a nevetőfülkéhez, de mire odaér már nem kell nevetnie. Csalódottan visszamegy. Ez megismétlődik egy párszor, de a végén már oldalazva közelít, és hirtelen beugrik;...óriási nevetés)

Nevet. Visszamegy. Már derékig állnak a vízben (csónakon megérkezik egy hozzátartozó, az özveggyel szembesírják egymást). A nevetőfülkéből óriási röhögés hallatszik. A nép sír. Mutatják a sírt. Beleszúrják a fejfát: rajta: VISSZATÉREK

Vége.

Közben néha mutatják a papot: olvas (temetési szöveget), ír, frissítőt iszik, vetkőzik, "bla-bla-bla", röhög, úszógumiban áll a vízben (tábla a vízben: "könnytenger"), kimászik a partra, és ott folytatja, karosszékben mesét olvas.